Nyersbőrhibák I. rész

Alapvetően három csoportot különböztethetünk meg:

1., élő állaton keletkezett hibák

2., konzerválás hibái

3., tárolás, szállítás hibái

Ebben a cikkben az élő állaton keletkezett hibákról ejtünk néhány szót.

A betegségek, paraziták által okozott hibák száma lényegesen nagyobb, mint a mechanikai sérüléseké. A betegségek egy része csak közvetve, az állat lesoványodása következtében okoz minőségi csökkenést a bőrben (romlik a bőr állása és tömöttsége). Közvetlenül bőrhibát nem okozó betegségek közül a lépfenét és a száj- és körömfájást kell veszélyességük miatt megemlíteni.

A sérülések közé sorolható továbbá a szemölcs, amelyet szintén vírus okoz. Emellett még meg kell említeni a himlőhelyeket is. A bőrgombásodást ugyancsak a fertőzéses eredetű bőrhibák közé sorolhatjuk.

A paraziták által okozott bőrhibák közül elsősorban a vargalégy által okozott jelenséget kell megemlíteni. A lárvák által közvetlenül fúrt lyukak a „nyitott mételylyukak”. Ezek a lárvák távozása után bizonyos idő múlva begyógyulnak, azonban a lyukak helyén hosszú időn keresztül a bőr károsodott marad. Ez a „benőtt vagy zárt mételylyuk”. Az élősködők által okozott bőrhibák másik nagy és jelentős részét a különféle atkák okozzák.

Közvetett mechanikai sérülések

A nyírási hibák a juhbőrök jellegzetes hibái. Legtöbbször a kézi olló gondatlan használata idézi elő, amikor az élő állat nyírása közben a bőrbe is belevágnak. Seb keletkezik, ami – ha be is gyógyul – sérülésként meglátszik a készbőr barka felőli oldalán. Nyírási hiba keletkezhet a már lefejtett és tartósított nyersbőrön is, amikor a gyapjú eltávolításakor belevágnak a bőrbe, vagy át is vágják azt. A nyírási hibák kiküszöbölésére jól bevált a nyírás gépesítése, a konzervált bőrök esetében pedig a kémiai, vagy biológiai úton végzett gyapjtalanítás.

Közvetlen mechanikai sérülések

A tüzes vassal való bélyegzés (közhasználatú szóval „brand”) a „vadbőrök” jellegzetes hibája. Ezt a megjelölést Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában a külterjes állattenyésztésben, a nagy csordákban nevelt szarvasmarhák, lovak megjelölésére használják az állattenyésztők. Az élő állat bőrére a csorda tulajdonosa tüzes vassal besütteti a jelét. Ilyenkor égési seb keletkezik, a bőr rostszerkezete szétroncsolódik, és a seb begyógyulása után is látható marad. A „brand” legtöbbször a krupponrészen található és számtalan esetben nemcsak egy, hanem több jel is fellelhető az idősebb állatok bőrén, mert ahányszor eladásra kerül az élő állat, az új tulajdonos mindig a saját jelét sütteti az állat bőrébe. Tövis-, tüske- vagy szögesdrót karcolás, szarvdöfés okozta barkasérülés szintén a vadbőrök, vagy legalábbis a szabadban nevelt állatok bőrének jellegzetes hibája. A „szelíd”, belterjesen nevelt szarvasmarhák bőrén a vaskaparó karcolások okoznak károkat. A járom- vagy a hámtörések az igás állatok bőrének jellegzetes hibái. Az istállózással nevelt állatok bőrén hasonló jellegű sérülést az állat megkötésére használt kötél vagy lánc okoz. A sebhelyeket, leütéseket, ostorcsapásokat szinten az élő állaton keletkezett mechanikai sérülések közé sorolhatjuk.

Egyéb eredetű hibák

Élő állaton keletkező bőrhibaként kell megemlíteni a bőrök kövérségi ráncosodását, közismert idegen szóval a „mastfalt”-okat. A hízlalt, különösen a dúsított fehérjetakarmányon gyors hízlalásra fogott állatok bőrének rétegei a hízlalás alatt egyenetlenül vastagodnak meg és ennek következtében – főleg a nyakrészen – mély ráncok keletkeznek. Ezeket sok esetben még a kikészítés folyamán sem lehet a bőrből eltávolítani. Ugyancsak az állatok táplálásával függ szorosan össze a bőrök ráncosságának másik fajtája, az ürességi ráncosodás. Ennek a jelenségnek oka az állatok rossz tartása és táplálása, esetleg betegsége következtében beálló lesoványodás. A trágya- és a vizeletmarás az egyik legelterjedtebb nyersbőrhiba, amely az istállózott, belterjesen nevelt állatok bőrének a jellegzetessége.